Igéretemhez híven hüttebeszámoló két mondatban: uaz a felhozatal uolyan készételekből nekünk 20%kal drágábban tavalyhoz képest, de a sör nagyon jól esik, mint mindig. A kígyózó sorok is ugyanazok és az érzés, hogy annál nagyobb biznisz, mint sültkrumplit árulni a hegyen, nem múlik. Mi viszont újítunk és az eddig olyan seszínű-szagú csütörtökökből, amik eddig arra voltak csak jók, hogy már mindjárt péntek legyen, csinálunk világkonyha-csütörtököket, minden héten más ország ételeiből lehet kóstolni. Az első Grúzia, mert szeretem. Nagyon. Talán, mert a mai napig emlékszem, hogy a nővéremmel elvesztünk Tbilisziben és milyen volt a tejbár és nem volt szabad oroszul beszélnünk és gyönyörű egyébként is. Végre rendeltetésszerűen használhatjuk (a nálunk egyébként mindennapi használatos) hmeli szunelit, azt a grúz fűszerkeveréket, ami egy sima sült csirkéből is csodát varázsol - lehet kapni orosz boltokban, próbáljátok ki. Még egy fontos dolog a menüvel kapcsolatban: a malackaraj nem zsíros, kb a csirkemellel hasonló a zsírtartalma, íze, állaga és egészségessége viszont ezerszer felülmúlja. Talán rég idéztem az uram húsipari szlogenjeiből: minél kisebb az állat, annál kevésbé áll ellen a betegségeknek, ergo annyival több gyógyszert kell belenyomni, hogy kibírja, amíg felnő. Melyik a legkisebb állat, amit eszünk? - ez a heti találós kérdés.