Ők ketten fémjelzik a jövő hetünket egy kis Jamie Oliverrel megspékelve. Ő úgy kerül a képbe, hogy az ossobuco sikerén felbuzdulva, fogunk néha olyan fogásokat is felvenni az étlapba, amik egy kicsit drágábbak, viszont különleges csemegék. Az én egyik ilyen kedvencem a kacsa, és nála láttam egy olyan salátát, amit gyorsan ki kell próbálni. Krisztáról meg azt tudom, hogy az ő blogoldalán - a la carte kulinária - is nagyon szépek a képek, na ja, állandóan csak az irígység beszél belőlem, és ami még külön tetszik nekem, hogy a receptekhez költségeket is párosít, tehát ki tudjuk számolni, hogy mennyibe fáj nekünk a vendégségre a vacsorafőzés.

A Casa Moro meg az egyik új szerelmem, most újítottam, így ti sem úszhatjátok meg. Vele fekszem-kelek mostanában, kitúrta Ulickaját az ágy mellől. A könyv egy menő londoni étterem tulaj házaspárjának a szakácskönyve, akik az év felét Spanyolországban töltik, innen a török-marokkói-spanyol-arabos beütés. Ebből már látszik, hogy ezzel a könyvvel nem lőttem nagyon mellé, több mindent tesztelünk már belőle a héten, a délutáni nassok közé is kerül egy gyöngyszem: a kávé helyett kávés-fűszeres datolya személyében. A délutáni nass rovatot mindig figyeljétek, jövő hétre tervezek egyéb változtatásokat is, nehogy már unalmas legyen!